Az eGFR (estimated glomerular filtration rate vagyis becsült glomeruláris filtrációs ráta) egy fontos vesefunkciós paraméter, amely segít felismerni a veseelégtelenséget és meghatározni annak stádiumát.

Az eGFR arról ad becslést, hogy percenként hány milliliter vér filtrálódik a vesékben található apró glomerulusokon keresztül. A glomerulus nem más, mint egyedi felépítésű kapillárisok hálózata, amely egyebek mellett fontos szerepet tölt be a többletfolyadék és az anyagcsere-végtermékek kiválasztásában.

Az eGFR tehát egyszerűen megfogalmazva azt mutatja meg, hogy milyen jól működnek a vesék.

Az eGFR-t a vérvételt követően a szérum kreatininszintből számítják ki egy matematikai képlet alapján. Ez a képlet több változót is tartalmaz (pl. nem, életkor), amelyek segítségével pontosabban lehet meghatározni a glomeruláris filtrációs rátát.

A labor az értéket testfelszínre korrigáltan adja meg, ml/perc/1,73 m2 egységben.

A magas kreatininszint okairól itt olvashatsz.

A laborleleten gyakran szereplő eGFR-EPI kifejezés mindössze arra utal, hogy a GFR kiszámításához az ún. CKD-EPI (Chronic Kidney Disease Epidemiology Collaboration által kifejlesztett) egyenletet használták.

A CKD-EPI egyenlet 60 feletti GFR esetén pontosabb a korábban alkalmazott MDRD (Modification of Diet in Renal Disease study) képletnél. Ezért a glomeruláris filtrációs ráta kiszámításához jelenleg a CKD-EPI formula az ajánlott standard (1).

90 ml/perc/1,73 m2 feletti eGFR normál vesefunkcióra utal.

Ezen érték felett az alkalmazott számítással nem adható meg pontos érték, ezért a laborleleten ilyenkor a következő jelöléssel találkozunk (2):

eGFR-EPI: > 90 ml/perc/1,73 m2 

Az eGFR értéke az életkor előrehaladtával és az ezzel általában párhuzamos izomtömegvesztéssel vesebetegség hiányában is folyamatosan csökken.

Míg egy 20-as éveiben járó fiatal esetén az átlagos eGFR érték 116 ml/perc/1,73 m2, addig a 60-as években ez már 85 ml/perc/1,73 m2-re csökken, 70 éves kor felett pedig 75 ml/perc/1,73 m2 átlagos érték a jellemző (3).

Az alacsony eGFR és eGFR-EPI érték csökkent vesefunkciót jelez, ami vesebetegségre utalhat.

A csökkent eGFR lehet akut vagy krónikus veseelégtelenség következménye. 

A kiváltó okok között szerepelhet például:

Míg akut veseelégtelenség esetén a GFR gyorsan csökken, krónikus veseelégtelenségről akkor beszélünk, ha a csökkent vesefunkció vagy a vesét érintő strukturális károsodás legalább 3 hónapja fennáll (4).

Krónikus vesebetegség normál eGFR mellett is előfordulhat, ha a vesekárosodás egyéb jelei észlelhetőek (pl. fehérjevizelés, képalkotó vagy szövettani vizsgálattal igazolt eltérések). A vesebetegséget tehát a normál érték önmagában nem zárja ki (5).

Általánosságban a 90 ml/perc alatti eGFR vesebetegséget jelezhet (de nem minden esetben!), fontos tényező a csökkenés mértéke, annak dinamikája, valamint a társuló tünetek is.

A következő táblázat az eGFR és a vesefunkció közötti összefüggést mutatja: